'ideges voltam és itt nyitottam ki a j.a. kötetet' rovat

(ha nem szorítsz...)

ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

ha minden percben kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétitem-meghalok.