örülök hogy még mindig csak a felszínen tudsz mozogni, márton. azok után amiket mondtam neked és azok után hogy láttad milyen állapotban voltam. akkor is csak magadra gondoltál. hogy biztos mindenki látja, te mennyire kedves vagy hogy vígasztalod a síró lányokat a mumusban. dekisédes. akkor úgy éreztem magam, mint egy újszülött bazmeg aki aztse tudja mivan, de épp valaki rugdossa a gyomorszáját és nemképes szólni hogy ne, ez fáj. de te ilyeneket sohasem fogsz észrevenni, neked kábé olyan mélységig léteznek a dolgok, mint amiket itt alul felsoroltál. és én vagyok most aszemedben a leggonszoabb és legszámítóbb ember és mindenkit kihasználok és kétszínű vagyok mint az állat. számításból. téged is csak ki akartalak használni, igen. amúgy mindigis utáltalak és ártani akartam neked, sokat. úgy van.

köszi, kösz, hogy ilyen nagy erőfeszítéseket teszel azért hogy egy mikromiliméternyit is megérts.
és ilyenkor miért ne érezzem azt, hogy tökmindegy és miért ne próbáljalak jó mélyre elásni magamban és miért ne érezzem azt, hogy kurvára nem szükséges veled találkoznom?