egy hétvége. átlagos.

ajj már... azért elmenni egy lakásavatóról, mert egy szegedi fiú, akit senki nem látott soha (csak én meg az eszter 3 éve), el akarja tolni a cserépkályhát, aztán beledugja a fejét, aztán ezt is elunva egy átlátszós függönnyel a fején léggitározik, aztán az este további részében igyekszik minden törékenyt eltörni, minden folyadékot kiborítani, minden leszerelhetőt leszerelni, minden mozdíthatót elmozdítani és közben minél nagyobb bölcsességeket puffogtatni az elmével és a női nemmel kapcsolatban.... és persze azért elmenni egy lakásavatóról, mert mindeközben ketten is ráhánynak az ágyra és a házigazdák senkivel nem törődve ülnek a földön a számítógép előtt és levegő után kapkodva, megbénulva röhögnek a két szegedi arcon, akik megpróbálják megnyitni a péjnt programot, hogy berakhassák háttérnek a következő mondatot: akaszd föl a tudatodat halottak napján istennel. a két házigazda azt visítozza a szegedi fiúknak, hogy: nee, kérlek, ne beszéljetek, hagyjátok abba, ne szólaljatok meg, kérlek, kérlek. a röhögést lehetetlen abbahagyni. ezt. ezt lehetetlen. nem bírja sokáig az emberi szervezet.végül csak négyen maradtunk, eszter is elment a tetőre meg a merlinbe. aztán hazajött, mert aggódott a lakásért... pedig én tartottam a frontot (ültem az ágyon és hallgattam, ahogy tamás a konyhában csörömpöl valamivel, aztán visszajön és a gitáromat lóbálva hülyeségeket beszél, üti a klaviatúrát egy plüss mikiegérrel és azt üvöltözi, hogy: a kutya irányít mindent! a kutya irányít titeket!). eszternek nem kellett volna aggódnia. mire visszajött, tamás már nagyjából lenyugodott, már nem akart kiugrani az ablakon és jól is lakott egy fagyott mirellit pizzával, amit ő így adott elő:eszter, ettem valami fagyos pitét, hagyma is volt rajta. rákattantam erre a fagyos pitére, hozz már egyet, had törjön ki a fogam....
végül fölkeltünk. reggel nyolckor norbi még fölvette az interneten keresztül a tantárgyait az egyetemen, aztán beállítottam a laszt efemen a chopin csenölt és aludtunk három órát, mert ezek a szegediek haza akartak menni, meg minden. ne kérdezzétek miért, de mi is velük mentünk.... kicsit hirtelen ötlet volt, olyannyira, hogy akkor fordultunk vissza összecsomagolni, mikor már elindultunk kikísérni őket a nyugatiba.

ez a hétvége.... aki nem volt ott az nem ÉL. :D najó... de. de ez.... ez.... és! voltam a kétfarkúkutyaközben!!!!!!! annyira boldog voltam mikor átsétálhattam ott ("tamásnak van ilyen ambrózia illata?")!! és a szegedi villamosokon van TELEVÍZIÓ, ami nonstop csak remklámot sugároz. mutassak képeket? persze hogy mutassak!
(a hazajutás külön fejezetet érdemel... majd.... uh...)

ez a reggel, eszter az én pulcsimban, háttérben a kifáradt tamás pihen

norbi és a rend

mittomén. alszik!

este nem készült sok kép

itt még nem tudtuk hogy mi is megyünk szegedre

"add ide azt a szaklapot, had nézzem meg benne a papucsokat..."

leszállítottak félegyházán, mert csak kecskemétig szólt a jegyünk és szegedre próbáltunk eljutni.... PANK

kiskunfélegyháza, lidl, vasútállomás

"nézd, milyen futurisztikus a félegyházi vasútállomás!"

boldog. egész este táncolt és muzsikált

eszter csokit ad norbinak

ott az árnyam

ja, ez az egyetlen kép, amin mind a négyen rajtavagyunk

tamás medikus macskája, a környék bikája.

"igen apa, egyedül vagyok, olvasgatok, tanulgatok..."

(amúgy örülök hogy kurvára senkit nem érdekelt hogy mi történik épp velünk a péntek után... egy kurva levelet nem kapott egyikünk se. lerohadt volna a kezetek. JÓFEJEK VAGYTOK SZERETLEK TITEKET! ennyit az egészről, innentől kezdve semmin ne legyen meglepődve senki. csá.

és még azokat is szeretném lecseszni, akiknek fontosabb volt valami pitiáner másik buli, mint a mi saját kis albérletünk avatója. ilyen több nem lesz. ennnnnnnnnnnnnyi.)