aza címe hogy lenni könnyű

kissé magányosan kelt fel, mint rendesen.
tele volt a feje kicitkacatokkal. nézett erre, nézett arra, de nem értette mi hol van. az igazság az volt, hogy sehol nem volt semmi, kár is erről beszélni.
annál izgalmasabb volt a belépő ember szemébe nézni. ki ez?
nevetett egy nagyot és megremegett a padló.
így tervezte a tervező. a ház megalkotója egy igen morózus ember volt és jóban volt mindenkivel, aki néha nevetett neki. ezért is lett ilyen a padló.

belépett és a szemébe néztek. egy másodperc töredék része alatt bomlott meg az elméje. eddig csak kis patakok voltak hozzá kedvesek éjjelente. nappal meg az anyukája, mikor mindentől megszabadulva, lekváros szájjal tért haza. olyankor csillogott a szeme (sokat nézte a csillagokat a patak vízében) és könnyedebben lépkedett. az anyukája nem látta őt rendesen. mindig homályos volt előtte az arca, ha megpróbálta felidézni. nem is bánta. kellemetlennek érezte a jelenlétét, ha sokáig volt távolt vagy ott.
azért próbált kedves lenni, feszengve tett fel olyan kérdéseket, hogy:
-Hány kilót nyomott tegnap az ajtó előtt álló férfi?


A férfi már egy ideje az ajtó előtt állt. Kopoghatott volna, de nem volt rá szüksége. Már észrevették, tudta. Neki ennyi elég volt. Ízlelgette a létezést, sűrűn pislogott, ó betűket formált a szájával. Boldog volt. Aztán megint annak örült, hogy észrevették és témát adott, ha csak egy mondat erejéig is. Hogy mekkora kielégülés volt ez neki? Elmondhatatlan, leírhatatlam. Ez jelentett neki mindent. Egy idő után viszont elkezdett csökkeni a súlya. Fakóbb lett, mint volt. Ráesett az eső, kiszívta a bőrét a szmogos víz, fölrepedtek az odabújt sebek. Főleg a kézfején látszott az időjárás. A szeméhez emelte a bűnös végtagot, amely nem engedte, hogy ugyanolyan boldog legyen, mint az elején és jó alaposan szemügyre vette. Megpróbálta elérni, hogy zavarbajöjjön és lelkiismeretfurdalás törjön rá. Olyan erős, hogy letaszítsa a gangról... Nem sikerült, mert valaki megzavara.
-Levinné nekem a szemetet?- szólt ki a szomszédos ajtókereten egy sárga hölgy.

A szemét nehéz egy valami, erre már rájött az évek során. Mindig akadt valaki, aki az ajtó előtt ácsorgott. Általában csütörtökönként neki is volt egy sajátja, aki kapható volt a feladatra. Igaz, sokáig tartott rábeszélni, hogy létezik és látják mások, így hát képes egy ilyen apró feladatra is akár, de az eredmény soha nem maradt el és legalább úgy érezhette, hogy tett valamit az emberiségért. Még egy tudatosan élt élet! Öt évvel ezelőtt telepedett rá a sárga, azóta álldogálltak sűrűbben az ő ajtaja előtt is. Értéket közvetített, bár nem volt könnyű feladat elérni ezt. De most stagnált. Semmi nem okozhatott neki meglepetést. Múlt hét szerdán például egy zongorista kopogtatott be hozzá és hevesen követelte az ágyneműtartóját. Közben folyt a nyála és néha elektromosan kisült a szeme, de a sárga hölgy mosolyogva fogadta, betessékelte és hellyel kínálta a pár hetes díványon.

Gyorsan leült és megigazította a szemüregét. Hátranyalt hajából rajzottak a legyek, főleg ha megmozdult. Igyekezett illedelmes lenni, de a nyála kicsit zavarta. Ő már megszokta, de mások arcán látta, hogy nehéznek kéne éreznie a szívét. Nem volt mit tenni, sok orvosnál járt már, sok gyógyszert beszedett és krémmel is kezelték a mirigyeit. Mind hiába. Talán örökölte? Nem emlékezett a szüleire; fekete foltocskák tangóztak az agyában, ha megpróbált rájuk gondolni. Nem erőltette hát, rosszul volt mindenféle tánctípustól. Sugárban hányt a salsától, rángatózott a hátán a bőr a keringőtől és heves fogcsikorgatás tört rá a csacsacsától. Kinyújtózott a díványon, magára terítette a polár takarót és csendben várta a sárga hölgytől a kinyilatkoztatást az ágyneműtartóval kapcsolatban. A kinyilatkoztatás nem váratott sokat magára; két nap múlva a hölgy fölkelt a fotelből és kiment érte a teraszra. Azt mondta már várta azt a valakit, aki megszabadítja ettől a fölöslegesen nehéz valamitől, amibe csak pakolni lehet, kivenni belőle semmit. A zongorista karon ragadta a hölgyet, szájoncsókolta, aztán se szó se beszéd belegyömöszölte régi sporttáskájába az ágyneműtartót. Lejtett egy szambát az előszobában, sikeresen túlélte az ezzel járó sztrókot, aztán távozott.

A sárga hölgy sokáig integetett utána, aztán lefeküdt aludni. Még sokáig hallgatta a bent ragadt legyek zümizését, végül az emlékektől boldogan mély álomba szenderült.