mintha

a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan mindent de mindent de mindent leépít a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek mégis látok valamit amit te nem látok valamit amit te nem hogy szépen lassan mindenünk leépül nemsokára elmúlik a nyár minket egytõl-egyig felzabál az élet ezután mi vár? a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül a napba nézek és fázik a szemem látom amit te

közhelyek
bár ne hallhatnám