tegnap totál kimerülve értem haza.... és amúgy nem! a borival értem haza, eszter ott ült a kis lakásunkban a kis babzsák puffomon és nyomogatta a kompjutert meg az az idegesítő lámpa volt fölkapcsolva, tudjátok, a csillárnak nevezett vasdarab, amihez zsinórral takarékos izzók vannak kötözve. nagyon modernül hat. viszont vannak kislámpáink, számszerint kettő, az egyik a minap pont tönkrement, nem derült ki a mikéntje, de annyi biztos hogy tönkre. leesett az ernyője, ami valami őskori módszerrel volt odaragasztva ahhoz a fémpánthoz, aminek a funkciója a következő: ott tartani a kék burát.
ezután beszélgettünk mindenféléről és megpróbáltuk beüzemelni a tomkától kapott webkamerát. nem sikerült, nagy bánatunkra... a webkamerának semmi értelme, azon kívül, hogy jó idő-elütési lehetőség fejeket vágni azoknak az embereknek, akikkel amúgy egy héten számtalanszor találkozol.