hát ezt is megértük!

boldog szülinapot ritácsnak. foksssz. azt hiszem megőrültem. mindenki látta? csókolóztam egy házas emberrel. jó, nem házas, de nem kellett volna, mert barátnője van. tudom, hogy a blogunk olyan népszerű, hogy az említett barátnő is pont most olvassa, mikor megnyomom a "bejegyzés közzététele" gombot. kommunista indulókat hallgatok. fel vörösök, proletárok. nagyon megnyugtató. én élnék akkor... biztos idegbeteg lennék, de lenne munkám. valami gyárban állnék a futószalag mellett, fejkendőben és erre a zenére gyártanám a tök fölösleges dolgokat. gránátokat, meg ilyeneket. A NÉPÉRT! viszont... visszatérve a tegnap estéhez (azt hiszem ugrottam egy kicsit az időben, hehe), megint szerlmet vallottam egy embernek. miért kell mindig szerelembe esnem mindenféle emberekkel, akiket még fél éve elhajtottam? ajj, későn érő típus vagyok. most egy kis beach boyst... all the leaves are brown and the sky is greeeeey. if i was in l.a. kálifornya drímin. ez eredetileg amúgy izé... mamas and the papas, nem? ja, téleg, az eredetit hallgatom, nem is a beach boys félét, hoppá... lebuktam.

na pá.