OK

a tegnapi nap egyszerre volt zseniális és vérhalálmegdöglés. szóval fölkeltünk és rendetraktunk a rübivel. volt ott rongyon csúszkálás, mosogatás, szőnyegporolás, kólaivás, kemölszívás. aztán elindultunk a napsütésben, bele a nagyvárosba. egyszercsak kapok egy smst a kis balatoni barátnőnktől, akinek a jakuzzijában illegálisan fürdőztünk (állítólag), mindegy... szóval kaptam tőle egy tök kedves smst, hogy megtalálták a pénztárcámat és beszéljünk, hogy mikor találkozzunk átadás ügyben. hát mondom, én ma VHK koncertre megyek anyukámmal, úgyhogy vasárnap. na zsír, akkor majd hétkörül az örsön. emberek!!! megvan mégis az összes iratom és nem valahol a köztes létben lebeg, mint valami atomokra bomlott hulla. szóval jól kezdődött, jól folytatódott, ugyebár a VHK koncert nagyon megviselt engem, mind lelkileg, mind agyilag. mondtam is anyának, hogy szerintem föl kéne nőnöm jobban ehhez a zenéhez, hogy úgy IGAZÁN tudjam élvezni élőben azt a sót amit nyomnak..... brutális. de sztem több VHK koncert már úgysem lesz, úgyhogy megérte.köszianya! aztán fölszálltam a trolira és leszálltam a király utcánál és haza kellett volna mennem, de valamiért nem akartam és besétáltam a gödörhöz, ott összefutottam a zalánékkal, akik összevissza beszéltek. telefonáltam az istvinek hogy mivanmár, mer énezt nembírom, mondta hogy a merlinben vannak, namondom, húdejó, legjobbhely, imádom... (nem). bementem vmi összeeszkábált karszalaggal, mint ahogy általában szoktam. elvből ienekért nem fizetek, úgyis tudom, hogy öt perc után sírva menekülök ki a sok undormány ember közül, akik azért jöttek, hogy végigvonuljanak az új bershka meg háundem kollekciójukban, aztán később szanaszét hányják az egészet. ebből nekem öt perc bőven elég. benéztem csak, láttam, hogy a kedves barátaim gy része is vállalhatatlan állapotban leledzik, doriszt félig haza is kísértük, aztán meg agonizálás a buszmegállóban istvivel. aztán úgy döntöttünk h békáson szállunk meg nála, szóval vártuk a kilencszáz-huszonhármas számú éjszaka járatot, ami tele volt ellenőrökkel, akik TÉNYLEG megnézték a bérlet érvényességét, és mondták akkor nekem, hogy szálljak le, vagy vegyek ötmilliárd forintért vonaljegyet. kétségbeesetten könyörögtem neki, hogy büntessen meg csak ne kelljen leszállnom, mer nagyon kivagyok idegileg és csak aludni szeretnék egy nagyon nagyot. de nem értette meg, ezért leszálltunk és vártunk egy ádör vánt. azzal eljutottunk békásra és most ittvagyok és melegem van és pisilnem kell és ma visszakapom a pénztárcámat, juhuuu!