itthon ülök egyedül, várom h éppen álmos legyek és letudjak feküdni,ti ilyenkor jot mulattok.na nem is ezzel van a baj csinálom ezt én is eleget csak épp most unatkozom...
...ekkor bekapcsolom az elég oldschool myvipemet és megnézem az ismerőseimet.pont.nem nevet.mondtam hogy unatkozok.az a dolog amit eddig csak tapasztaltabb barátainktol halottam,mint hogy "jaj nem megyek fel iwiwre az osztálytársaimnak gyereke felesége háza munkája diplomája kutyája etc. je van" ezt eddig csak átérzni tudtam és nem átélni.na de ma.van egy jo régi ismerősöm.őszintén nem is tudom honnan ismerem.azt hiszem alapvetően egy áltiba jártunk.neki van egy barátja(aki tesom edző társa volt) ahogy igy elnézem egy éve...ez tök jo lehet meg minden,de megrémiszt a mappa amit látok,ugy érzem én valamiből,ami normális,rendes,helyes,KÖTELEZŐ kimaradok.és nem értem azt se hogy én vagyok teljesen más,mint hogy egy kapcsolatot is tudok máshogy értelmezni(hagy ne fejtsem ki) vagy ezzel már mindneki igy van,vagy a 99%a az embereknek még mindig 22 évesen lagzit szervez mulatossal felveszi a férje nevét és szül két gyereket és megöregednek ott ahol vannak?és hozzá teszem a következő tiz éven(sokat mondok) tul nem is boldogok és nem is válnak vagy el is válnak de lépni nem tudnak.én is igy fogom gondolni 3 év mulva?lesz egy srác akit kedvelek talán,esetleg jo is vele szeksz,de ezen felül semmit nem tud adni,vagy már nekem kell tul sok izgalom? mert ha minden normális és mosolyognom kéne nem tudok? elvesztettem a bizalmat az e féle dolgokban? ha igen valaha vissza nyerem? tudok valaha majd bizni egy emberben és szeretni is egyszerre..és magamban bizhatok,tudok e tisztelni mást,vagy soha nem akarom elveszteni a szabadságom mert az már nem izgalmas?...valaha egyáltaln tisztelni fog engem valaki?
...és már megint tul sokat irtam
...ekkor bekapcsolom az elég oldschool myvipemet és megnézem az ismerőseimet.pont.nem nevet.mondtam hogy unatkozok.az a dolog amit eddig csak tapasztaltabb barátainktol halottam,mint hogy "jaj nem megyek fel iwiwre az osztálytársaimnak gyereke felesége háza munkája diplomája kutyája etc. je van" ezt eddig csak átérzni tudtam és nem átélni.na de ma.van egy jo régi ismerősöm.őszintén nem is tudom honnan ismerem.azt hiszem alapvetően egy áltiba jártunk.neki van egy barátja(aki tesom edző társa volt) ahogy igy elnézem egy éve...ez tök jo lehet meg minden,de megrémiszt a mappa amit látok,ugy érzem én valamiből,ami normális,rendes,helyes,KÖTELEZŐ kimaradok.és nem értem azt se hogy én vagyok teljesen más,mint hogy egy kapcsolatot is tudok máshogy értelmezni(hagy ne fejtsem ki) vagy ezzel már mindneki igy van,vagy a 99%a az embereknek még mindig 22 évesen lagzit szervez mulatossal felveszi a férje nevét és szül két gyereket és megöregednek ott ahol vannak?és hozzá teszem a következő tiz éven(sokat mondok) tul nem is boldogok és nem is válnak vagy el is válnak de lépni nem tudnak.én is igy fogom gondolni 3 év mulva?lesz egy srác akit kedvelek talán,esetleg jo is vele szeksz,de ezen felül semmit nem tud adni,vagy már nekem kell tul sok izgalom? mert ha minden normális és mosolyognom kéne nem tudok? elvesztettem a bizalmat az e féle dolgokban? ha igen valaha vissza nyerem? tudok valaha majd bizni egy emberben és szeretni is egyszerre..és magamban bizhatok,tudok e tisztelni mást,vagy soha nem akarom elveszteni a szabadságom mert az már nem izgalmas?...valaha egyáltaln tisztelni fog engem valaki?
...és már megint tul sokat irtam
No comments:
Post a Comment