álmomban

be kellett ugranom Shakespeare Rómeó és Júliája második részének kortárs színpadi előadására, Rómeó szerepében. a darab a Capuletek és a Montague-k közti ötvenes évek beli barátságos futballmérkőzével kezdődik, amelyet képillusztrációk szemléltetnek kis dőlt betűs magyarázó szövegekkel. Én összevesztem a Júliát alakító hölggyel, lehülyepicsáztam aztán bocsánatot kértem s ő megbocsátott. Arról szól amúgy, hogy kiderül, Júlia él és virul, csak Rómeó az aki meghalt és most oszlásnak indult testében egy utolsó látogatást tesz a túlvilágról. Hosszú melankóliától terhes sztoikus monológjai narrációként kísérik a történetet. Én nem tudtam a szöveget így arra gondoltam, IHM szövegekkel helyettesítem a hiányzó részeket, úgy mint:

"Ha hosszabb az élet, a halál már rövidebb lesz utána, szóval élj csak tovább. Ha meghalsz sem lesz több hely a világban"

"hisz ugyanoda tartunk, ahol ez a tartás már nem elég."

"Ki fog a számok között élni és mindig igazságot tenni? Vagy ne is akarjuk inkább tudni, hogy mi az a pálya, amin itt fel-alá jár a kéz?"

...ilyenek

az előadásra már nem került sor, felébredtem.